A prosztatarák a magyar betegségstatisztikában gyakoriság tekintetében a tüdő-, a bélrendszeri- és a bőrrákok után következik. Nálunk évente 4-5 000 férfiban mutatnak ki addig nem ismert prosztatarákot, és mintegy 1300 beteg halálát okozza. Erre a magas arányra az a magyarázat, hogy az újonnan felfedezett, többnyire tünetmentes betegek nagy része az észleléskor már előrehaladott, illetve áttétes rákot hordoz. Ez pedig sokszor már nem teszi lehetővé a teljes körű kezelést. Alapvető fontosságú tehát, hogy minél korábban fedezzük fel a betegséget, hiszen a korai kezelés teljes gyógyulással kecsegtet.

Ennek – vagyis a minél korábbi stádiumban történő felismerésnek – az eszköze a szűrés: a még tünetmentes férfi célirányos alapvizsgálata, ami az esetleges gyanút felveti. A biztos diagnózis megállapítása az ezt követő szakorvosi kivizsgálásnak a feladata.

Mi okozza a prosztatarákot?

A rövid válasz: nem tudjuk. Legalábbis nincs egy konkrét oka. Az bizonyos, hogy ún. hormonérzékeny daganat, kialakulásában hormonális változások játszanak szerepet. Ennek – meghatározott esetekben - a kezelésben is van jelentősége. Arra viszont továbbra sincs magyarázat, hogy mitől lesz az egyik prosztatarák „magas kockázatú”, azaz mielőbbi beavatkozást igénylő, és mitől „alacsony kockázatú”, ami az igazolt daganat kezelését nem teszi feltétlenül indokolttá, különösen pedig nem sürgőssé. Szorosan követése viszont szükséges, többek között PSA-ellenőrzéssel.

Egyéb tényezők, amik a rák kialakulásában szerepet játszhatnak?

Ilyenek lehetnek diétás (étkezési) és környezeti tényezők, életmód (testmozgás hiánya), nyomelemek, vitaminok hiánya, dohányzás (?) stb., közülük a tudományos vizsgálatok aránylag keveset támasztottak alá. Figyelemre méltó az USA-ban az afroamerikai népesség jóval nagyobb veszélyeztetettsége a fehér populációhoz képest, ugyanakkor a még kevésbé veszélyeztetett japánok, ha az USA-ba költöznek, közöttük az ottani magas veszélyeztetettségű arányhoz közelít a prosztatarák-előfordulás.

Milyen idős korban?

Prosztatarák-sejtek a 40-45. életévtől kezdve mutathatók ki, még ha nem is feltétlenül alakul ki belőlük kötelezően daganat. Az életkor előrehaladtával a gyakorisága növekszik, a 80 éves korosztályban a férfi-népesség közel negyedében fejlődik ki a rák. Tekintettel arra, hogy világszerte emelkedik az átlag (és a várható) életkor – még ha hazánkban ez az emelkedés jócskán elmarad is a hazai női lakosság vagy a nemzetközi populáció körében tapasztaltaktól –, könnyen belátható, hogy a prosztatarák előfordulása emelkedik.

Fentiek figyelembe vételével a lakossági prosztataszűrés a 45-50. életévtől kezdve ajánlott. Ennél korábbi (akár 40 fölött) szűrés célszerű azon férfiak körében, akiknek a családjában (vérrokonként) előfordult prosztatarák, ugyanis bizonyos öröklési tényezők is számításba jönnek.

Miben áll a prosztataszűrés?

1. a páciens esetleges vizelési panaszait feltérképező kérdőív kitöltése.
2. egy különleges, a prosztata által termelt fehérje (PSA = prosztata specifikus antigén) vizsgálata vérmintában.
3. a prosztata fizikális vizsgálata

A PSA-vizsgálat megjelenéséhez az urológiai gyakorlatban nagy várakozás fűződött az utóbbi 3 évtizedben. A kezdeti lelkesedés azóta megcsappant, mert a nagy nemzetközi statisztikákban nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a felfedezett és radikálisan kezelt betegek túlélése jelentősen meghaladná a nem kezeltek arányát, miközben a kezelés súlyos, az életminőséget jelentősen befolyásoló szövődményekkel járhat. Manapság nagyobb súly helyeződik a PSA alkalmazására a prosztatarák kezelésének ellenőrzésében.

Az emelkedett PSA a rák bizonyítéka?

NEM!

Önmagában az emelkedett érték (többnyire 4 ng/ml fölött) csak a prosztata valamilyen állapotára hívja fel a figyelmet. Fontos tudni, hogy ez nem csak rosszindulatú daganat, hanem akár idült gyulladás, akár jóindulatú megnagyobbodás (mindkettő igen gyakori) is lehet. Ezek is lehetnek tünetmentesek, de ugyanolyan panaszokat is okozhatnak, mint a prosztatarák (vizelési nehézség, gyakori, sürgető ingerek, éjszakai vizelés stb.), tehát a tünetek hiánya vagy megléte nem igazít el.

Létezik egy ún. „szürke zóna” a leletben, 4-10 között, ami fentiekkel állhat kapcsolatban. Szakmai álláspont szerint „egy lelet nem lelet”, azaz mindenképpen célszerű pár hét elteltével megismételni egy kórosnak tűnő eredményt hozó vizsgálatot, kiegészítve más PSA-alcsoporttal. (Egy hónapon belüli ismétlés szakmailag nem indokolt, ezt a biztosító nem is finanszírozza.)

Az urológus szakorvos feladata tisztázni, hogy a gyanút keltően emelkedett PSA-lelet hátterében áll-e kóros elváltozás (pl. ultrahang-, laborvizsgálatokkal stb.)

Ennél is magasabb PSA és a végbélen át történő megtapintás által felvetett gyanú esetén szükségessé válhat szövettani mintavétel (biopszia), aminek a pozitív lelete egyértelmű bizonyítéka a prosztataráknak, és egyben – kiegészítve további képalkotó vizsgálatok leletével – a további kezelést is meghatározza.

Hogy még bonyolultabb legyen a kép; ritkán előfordul normális PSA-lelet mellett is prosztatarák, de ez nem teszi mellőzhetővé ezt a vizsgálatot, mert nagy tömegű, egyszerű szűrőeljárásként továbbra sincs jobb.

Ugyanakkor idősebb korban (70 vagy 80 felett, különböző szakmai fórumok eltérően adják meg) nem ajánlott a szűrővizsgálat, elkerülendő az esetleges túlkezelés káros befolyását az életminőségre.

Dr. Nádas György