A mai világban mi lehetne érdekfeszítőbb téma a stressznél. Alig jöttünk ki a világjárvány halálosan félelmetes szorításából, máris itt van átélhető és átérezhető közelségben a háború. Melyik asszony ne azonosulna az anyákkal, akik golyózápor közepette tolják babakocsiban kisbabájukat. Melyik férfi gondol arra, hogy el kell válnia a családjától, ki kell lépnie a civil életéből és fegyvert fogni. Hazánkban békében, nyugalomban telt az elmúlt 60 évünk, a kiszámíthatóság és biztonság légköre vett körül bennünket. Hogyan lehet a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni? Lehet-e egyáltalán? Lovas Zsuzsa pszichoterapeuta írásából kiderül.

Az alkalmazkodás mestersége

A stressz élettani hatásait vizsgálva Selye János patkányokon végzett kísérleteket, s ezek során az állatokat különböző stressz hatásoknak tette ki. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a stresszhez egyáltalán nem lehet hozzászokni, az állatok komoly károsodást szenvedtek, és egy bizonyos idő után a hatások nem voltak visszafordíthatók.

Mindeddig egész más típusú stresszt ismertünk meg. Azt sem szabad alábecsülni, mert káros hatása pontosan kimutatható, de nem élet-halál kérdésekről szóltak. Bosszankodtunk, szorongtunk, stresszeltünk, ha egy agresszív autós bevágott elénk a forgalmas úton, ha a gyerek rossz jegyet kapott, félni kezdtünk a pályaválasztás kudarcától, vagy éppen munkahelyünk elvesztésének réme sejlett fel előttünk. Nem állíthatjuk, hogy a stressz káros dolog volna, helyesebb az élet velejárójának tekinteni. Minden azon áll vagy bukik, hogy hogyan tudunk hozzá alkalmazkodni.

„Aki az alkalmazkodás mesterségét nem sajátítja el kellőképpen, boldogtalansággal, szorongással és betegséggel rója le a büntetéspénzt.” – írja Selye János világhírű professzor a stressz felfedezője „Életünk és a stressz” című könyvében.

Mit tegyünk, hogyan reagáljunk akkor, amikor egész társadalmunkat érinti a stressz. Nem volt ez olyan régen, amikor gyerekeink nem járhattak iskolába, sok munkahely bevezette az otthoni munkát. Amikor anyukák főztek, meetingeltek és a gyerekeiknek a szorzótáblát tanították. Közben attól rettegtek, hogy apuka ne hozza haza a munkahelyéről a fertőzést. Mindenkiben potenciális „gyilkost” láttunk, sőt tartottunk attól, hogy magunk is azokká válhatunk. Nagyszüleinket nem látogattuk, félve, hogy nehogy pont mi legyünk azok, akik a vesztüket okozzák. Nem jártunk sehova, se vásárolni, se szórakozni, se barátokkal találkozni. Beszűkültünk, és életünk is beszűkült. És telt, múlt az idő. Szorongásaink hol enyhültek, hol ismét elárasztottak bennünket. Az oltás hírére kicsit megkönnyebbültünk, a szomszéd halálhírére ismét félni kezdtünk. Hordtuk a maszkot, tömtük magunkba a vitaminokat és immunerősítőket, és megpróbáltuk elhitetni, hogy mi nem fogunk megbetegedni, nem fogunk meghalni. A második oltás után megint kicsit megnyugodtunk. És reméltük, hogy lassan vége lesz. Segítettünk idős rokonainknak bevásárolni, ügyeket intézni, és kimerészkedtünk az utcákra, elmentünk vásárolni, és azt hittük, hogy életünk lassan-lassan visszatér a normális kerékvágásba.
De a sors nem volt kegyes hozzánk. A háború kirobbanása sokkolt bennünket. Szerettük volna Európát a béke szigetének látni, és el is hittük, hogy az. Nem értjük, nem fogjuk fel ésszel, hogy mi az, ami miatt megéri emberek életét kioltani, otthonokat, iskolákat, kórházakat lerombolni, embereket elüldözni, katonákat és civileket nyomorékká tenni.

Stresszt okozó helyzetek

A stressz megértéséhez egy kicsit vissza kell nyúlni az iskolai biológiai tanulmányainkhoz. Törzsfejlődése során az ember számára alapvető fontosságú volt, hogy a veszélyhelyzeteket a lehető leghamarabb felismerje, illetve dönteni tudjon, harcol vagy menekül. Képzeljük el, hogy cromagnoni felmenőnk békésen sétál az őserdőben, s egyszer csak szembe találja magát a vacsorát kereső kardfogú tigrissel. Hamar kell döntenie futásról vagy szembeszállásról. Ha a stresszhelyzetre gyors testi reakció a válasz - menekülés vagy harc –, az ember szervezete nem károsodik. Ezzel szemben, ha nincs lehetőség adekvát választ adni a felmerülő nehézségekre, ha nincs mit tenni, akkor testünket halmozottan érik a negatív hatások. Ez borítja fel a szervezet egyensúlyát, ez váltja ki a szorongást és feszültségérzést, és ez vezet azután a kellemetlen közérzeten túl számos szervi betegséghez.

Azokat a helyzeteket nevezzük stresszhelyzeteknek, amelyek a megszokottól eltérő, újszerű viselkedést igényelnek. Stressz akkor alakul ki, ha az egyén olyan helyzettel találkozik, amely megítélése szerint meghaladja a rendelkezésére álló erőforrásait. Van jó rutin, rossz rutin, és van, a „nincs rutin”. Amihez nincs rutin, amire nem találunk megoldást, az stresszt okoz.
A stressz helyes kezelése nem azt jelenti, hogy édes semmittevésben töltjük napjainkat, elfogadjuk a sorscsapásokat, hanem azt, hogy tanuljuk meg ártalmas hatásait kivédeni. Mostanában kezdjük csak észrevenni, hogy a stresszhez való adaptációs hiba következményei lelki problémákban, magas vérnyomásban, gyomor panaszokban stb. nyilvánulnak meg. A stressz okozhat egyszeri panaszokat, de sajnos vezethet tartós stressz állapot kialakulásához.

Érdemes megvizsgálni, hogy mik azok, amik stressz hatást váltanak ki. Ezeket stresszoroknak nevezzük:

• befolyásolhatatlan
• bejósolhatatlan
• az énképet negatívan érintő hatások

Befolyásolhatatlan:

Az a puszta hit, hogy befolyásolhatjuk az eseményeket, még akkor is csökkenti a szorongást, ha ezzel a lehetőségünkkel sosem élünk. A járvány során a bezárkózás, a maszk használata növelte azt az érzésünket, hogy tudunk tenni magunkért, a családunkért valamit. Ez az érzés segített a stressz hatás kivédésében. A háború kérdésében kicsit más a helyzet. Hiszen gondolhatjuk, hogy ezek az események rajtunk kívül állnak, kiszolgáltatottjai vagyunk. Szerencsére még sincs ez teljesen így. Az a sok ember, aki élelmiszerrel, tisztasági szerekkel, gyerekjátékokkal és pénzzel támogatta az otthonukat elhagyni kényszerülő ukrán családokat, aki befogadott lakásába menekülteket, azt érezhette, hogy ő is képes tenni valamit a kialakult rémes helyzet enyhítéséért.

Bejósolhatatlan:

A bejósolhatóság szoros kapcsolatban áll a kiszámíthatósággal. Ha fel tudunk készülni egy kellemetlen esemény bekövetkeztére, még mindig jobban járunk, mintha váratlanul, figyelmeztető jelzés nélkül tör ránk. Ezekben az esetekben már csak helyesen kell felmérni az előjeleket. Nem szabad pánikot kelteni, de elbagatellizálni sem, az ijesztő jeleket. A koronavírus járvány kezdeti szakaszában a bagatellizálás hibájába estünk. „Nincs semmi baj se még, csak a szomszéd háza ég” azaz még csak a messzi Kínában ütötte fel fejét a járvány, nem fog ez idáig elérni. De igen, mint ahogy azt sajnos a saját bőrünkön, a saját hibás járványkezelésünkön keresztül megtapasztalhattuk.
Az előjelzés lehetővé teszi előkészítő folyamatok beindítását, ami kivédheti vagy csökkentheti az esemény veszélyességét, súlyosságát.

Az énképet negatívan érintő hatások:

Stresszt idéz elő, ha úgy érezzük, a helyzet megoldása meghaladja lehetőségeinket, képességeinket. Ha nem tudjuk megoldani, akkor kudarcot élünk át, bűntudatunk támad, hajlamossá válunk magunkat hibáztatni.

A stressz kezelése

A stresszhelyzetekkel való szembesülés kimenetele döntően attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek megbirkózni velük.
A problémamegoldó stratégia során racionális gondolkodás mentén próbáljuk a stresszt oldani, például maszkot viselünk, vagy mérlegeljük az oltás okozta előnyöket és veszélyeket.
Az érzelmi stresszkezelés akkor célravezető, ha úgy ítéljük meg, hogy a problémát nem tudjuk racionális módón megoldani, például megharagszunk a testvérünkre, aki nem akarja magát beoltatni, míg mi hiszünk az oltásban. Amikor az összes racionális érvünk süket fülekre talál, akkor jót veszekszünk vele, azaz szabadon engedjük az érzelmeinket, vagy úgy ítéljük meg, az ő élete, az ő egészsége, felnőtt ember, el tudja dönteni, mit akar, vagyis nem bosszankodunk tovább.
A támogatáskérés a harmadik leggyakoribb módja a stresszel való megküzdésnek. A nők gyakrabban választják, ami részben magyarázatul is szolgál a férfiak és nők egészségi állapotának, halálozási arányának jelentős különbségére. A nők könnyebben kérnek segítséget, betegség esetén hamarabb fordulnak orvoshoz. A férfiak a segítségkérést a gyengeség jelének, ezáltal nem "férfias” magatartásnak tekintik, ezért gyakran elutasítják.

Lovas Zsuzsa
pszichoterapeuta
+36 20 9719 517
lovas.zsuzsa@legeartis.hu